Mélyebbre merészkedünk a horror birodalmába, mint eddig bármikor. Mai filmünk nem más, mint a legjobb horror filmek listákon bérelt hellyel rendelkező Suspiria.

A 2004-es Holtak Hajnala és az ezzel egy időben bemutatott Haláli Hullák hajnala óta a zombifilmek egyfajta reneszánszukat élik. Az utóbbi időben megannyi film jött ki, ami próbált valami egyedi fogást találni a zsáneren, különösen a zombi-komédiák száma nőtt igen magasra (Cockney-s vs Zombies, Náci Zombik, Juan of the Dead és lehetne még sokáig sorolni). Ezek azonban ugyanazokra az alapokra épülnek, mint a műfaj legjobb darabjai, a fent említett Haláli hullák hajnala (zombikkal tarkított akcióvígjátékok, csipetnyi társadalomkritikával) és Peter Jackson kult-klasszikus Hullajó-a (túlzásba vitt vérengzés) és kevés újdonsággal szolgálnak az egyszeri zombi rajongónak.

Persze jó érzés olykor-olykor megnézni egy ilyen zombis marháskodást, de nekem folyamatosan az az érzésem, hogy ezt már láttam csak sokkal jobban, sokkal eredetiben megcsinálva. Azonban szerencsére mindig van új a nap alatt. Ennek remek példája mai filmünk, mely igaz, hogy kevésbé véres és horrorisztikus, viszont az egész család jól szórakozhat rajta a tök lámpás fényében. De hát mit is várunk a köztudottan barátságos Kanadától, ha valakinek, hát az ő feladatuk volt elkészíteni a világ első családbarát zombifilmjét. Ez a film pedig nem más mint a 2006-os Fido.

Vámpírok, farkasemberek, sötét sikátorokból kiszűrődő sikolyok, ködös őszi erdőkben száguldó lovas kocsik, örült tudósok és teremtményeik, a kastély aljában gyülekező csőcselék na meg persze a  szépséges szüzek. Ó azok a 60-as évek! It's Hammer time!

Míg a 30-as 40-es évek horror filmes piacát egyértelműen az Universal stúdió klasszikus szörnyfilmjei uralták, addig az ötvenes évekre inkább a sci-fi filmek váltak dominánssá az amerikai mozikban. Azonban nem mindenhol gondolták úgy, hogy a gótikus borzalmak ideje leáldozott. 1957-ben egy kis angol stúdió annak reményében, hogy betörjön az amerikai piacra, elkészítette a Frankenstein Átkát. A film hatalmas sikernek bizonyult, a horror pedig két évtizedre egybe forrt a Hammer Film Productions nevével. A stúdió zászlóshajója pedig a Fisher-Cushing-Lee triumvirátus lett, a legnagyobb klasszikusok Terrence Fisher rendező és a két zseniális színész nevéhez fűződtek.  A Frankenstein után (amihez még 6 folytatás érkezett) pedig elkezdtek megfilmesíteni más klasszikus horror történeteket (Drakula, Múmia, Farkasember de voltak önálló sztorik is).  

Majd a 70-es évek végére a gótikus horrorok időszaka leáldozott, és hiába próbáltak más stílusú filmeket készíteni, illetve erőszakosabbá tenni (Sebhelyes Drakula) vagy új irányba vinni (Pl.: a The Legend of the 7 Golden Vampires-t a kung-fu gyáros Shaw Brothers stúdióval koprodukcióban készítették). Az 1979-es Londoni randevú bukása kis híján csődbe vitte a vállalatot  (majd 30 évig nem is csináltak semmit). Az utóbbi években azonban mégis feltámadt a stúdió, és olyan filmeket csináltak, mint az amerikai Engedj be! és a Feketeruhás nő.

Most pedig hadd mutassam be az egyik kedvenc Hammer szörnyfilmemet: a Drakula feltámadt sírjából-t, ami az egyik legjobb példa arra, hogy mitől szerethetőek ezek a filmek.

Kezdődik a Halloweeni Horror Hónap és mi más lenne az ideális nyitófilm a borzalmak eme fesztiváljához, mint egy történet, ami annyira félelmetes, hogy maga az író (aki nem mellesleg a horror egyik nagymestere) is alig merte befejezni. Természetesen Stephen King könyvéből készült Kedvencek Temetőjéről van szó, aminek éppen 25 éve volt a hazai bemutatója. Ráadásul a moziadaptáció helyett kapott King 10 kedvenc horrorfilmje között is.  Ideje volt hát újranézni.