Miami Connection
Minden évtizednek megvannak a maga definitív filmjei, azok az alkotások, amelyek formabontó mivoltukkal meghatározzák az elkövetkező évek hasonszőrű alkotásait (pl.: Egy Maréknyi Dollár), vagy éppen ellenkezőleg: összegzik a tanulságokat, és lezárnak egy korszakot az adott műfaj fejlődésében (Pl.: Volt egyszer egy vadnyugat). Klasszikusok, amelyek olyan pontosan ragadják meg a korszellemet, hogy azóta is az egyetemes filmművészet hivatkozási pontjai. Mai kritikám tárgya is egy ilyen korszakos mestermű, amelyet felháborító módon mégis alig ismernek. Pedig a Miami Connection ugyanazt jelenti a 80-as évek videotékáinak alsó polcain porosodó filmeknek, mint a Taxisofőr a 70-es évek New Yorkjának vagy a Szelíd motorosok a hippi korszak végének. Woo-sang Park író/rendező illetve - a civilben motivácíós tanácsadó - Y.K. Kim főszereplő (illetve társíró/rendező és producer) filmjében ugyanis minden benne van, amiért szeretni lehet a korszak B kategóriás filmjeit, a felesleges zenés montázsoktól kezdve, a hülye ruhákon át, egészen a fehér nindzsáig.
(Nem a rajzoló volt béna, a főszereplőnek tényleg ilyen feje van)