Egy karibi hölgy sodródik öntudatlanul New York partjai felé. Sajnos nem egy ébenfekete szépségről van szó, hanem a Caribbean Lady nevű teherhajóról, amely kísértethajóként hánykolódik az óceánon. Miután a partőrség bevontatja és karanténba zárja a semmilyen adásra nem válaszoló hajót, egy kisebb különítmény lép a fedélzetre, hogy kivizsgálják, mégis mi késztette arra a legénységet, hogy elhagyják a hajót. Ám ami ott vár rájuk, arra még a legszörnyűbb rémálmaikban sem számítottak. A legénység ugyanis sosem hagyta el a hajót. Lehetőségük sem lett volna erre, miután mindegyszálig brutálisan lemészárolták őket. Az ügyet különösen felkavaróvá teszi, hogy úgy tűnik, a legénység tagjainak halálát az okozta, hogy valami kirobbant a hasfalukból. Ha pedig még mindig nem lenne elég horrorisztikus az eset: a raktérben furcsa, lüktető, zöld tojásokat találnak a hajót felderítők. Hamarosan első kézből tapasztalják meg, hogy a hajó rakománya nem a fúziós konyha legújabb fejlesztése, hanem valami, még annál is sokkal szörnyűbb: A Rémület ivadékai.

Arthur király és a kerekasztal lovagjainak legendája minden bizonnyal a középkori Európa legszélesebb körben ismert története. Így koránt sem meglepő, hogy Hollywood számára is konstans hivatkozási alapként szolgál. Mondhatnánk azt is, hogy ha már a producerek végleg kifogytak a feldolgozható klasszikusokból/képregényekből/videojátékokból, akkor berendelnek, egy Arthur király filmet. Persze most túlzok (egy kicsit), ám az igazság az, hogy Britannia eredettörténetét az elmúlt évtizedek során a klasszikus kosztümös eposztól, a pszcihedelikus fantasyn és trashbe hajló Cannon filmen át, egészen a mitikus elemeket száműző, történelem hű kalandmoziig bezárólag gyakorlatilag már minden létező formában, műfajban és minőségben megfilmesítették. (És, akkor még nem is számoltuk Mark Twain Egy jenki Arthur király udvarában című regényének adaptációit, amelyet eddig nagyjából 6x10²³ alkalommal vittek filmre.) Mivel, pedig a Monthy Python társulattól kezdve Guy Ritchie-ig-ig a legenda számos tehetséges, és eredeti alkotót is megihletett, azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy az Arthur király filmek egy kaptafára készülnének. Közülük is a legeredetibb módon a zombicézár George A. Romero nyúlt a témához, karrierje egy kevéssé ismert, de annál lenyűgözőbb filmjében, az 1981-es Motorlovagokban.

A Szerelmi vérszomj pontosan az, amit a címe sejtett: A leggiccsesebb Romana kötet és egy vérgőzös slasher film szenvedélyes nászából született költőien kegyetlen (anti)-romantikus thriller. Ez a meghökkentő egyveleg pedig éppen annyira szórakoztató, amennyire hangzik: nagyon. 

Azokat, akiknek a Jack Frost netalántán túlságosan is ünnepinek, vagy színvonalasnak bizonyult, hadd ismertessem meg Jeffrey Mandel – a feledés homályából sajnálatosan előkerült – főművével. Ha esetleg mindig is arra vágytál, hogy a karácsonyt vérfertőző nácik, emberevő manók és a leszedált Grizzly Adams társaságában töltsd, akkor van egy jó hírem: az Elves a te filmed. Mandel ambiciózus célt tűzött ki maga elé, amikor elkészítette az Elvest, elhatározta, hogy megalkotja minden idők legrosszabb karácsonyi (horror) filmjét, amely igénytelenségben még a trash legnagyobb klasszikusai mellett is megállja a helyét. Sikerült neki.